Heti jótanácsok

KISS FERENC PSZI-SEBÉSZ AKTUÁLIS HETI TANÁCSAI AZ EGÉSZSÉGEDÉRT

Ezen az oldalon próbálok tanácsokat adni a mindennapokra, olyan idézeteket írni, melyekből erőt meríthetnek, esetleg útmutatást kaphatnak. Ezt az oldalt figyelemmel kísérhetik, mert miden hét keddi napján friss tanácsokat helyezek el az egészségűnk megőrzésére, illetve elérésére vonatkozóan.
Korábbi jótanácsainkat is elolvashatják illetve letölthetik. Ezeket megtalálják ITT.

E-heti jótanácsunk:

2012. január 30 - február 5.

 

A gondolkodás és megszüntetése

Igen nagy erőmegtakarítást jelent, ha megtanulunk gondolkozni, és ha megtanuljuk tetszésünk szerint megállítani a gondolkodást. Amíg gondolkodunk, vessük ám belé egész elménket, s tegyük meg, ami tőlünk telik. De ha véget ér a gondolat munkája, teljesen abba kell hagynunk, nem szabad engednünk, hogy bizonytalanul sodródjék ide-oda, meg-megérintve és újra elhagyva elménket, mint a csónak, mely sziklához ütődik. A gépész nem járatja gépét, mikor az nem végez munkát, nem koptatja hiába. De az elme felbecsülhetetlen értékű gépezetét engedjük céltalanul forogni, koptatjuk minden hasznos eredmény nélkül. Igen nagy nyereség ezért, ha megtanuljuk megszüntetni a gondolkodást, pihentetni az elmét. Nemcsak a fáradt tagok, hanem a kimerült elme is üdülést talál a teljes nyugalomban. Szakadatlan gondolkodás szakadatlan rezgést jelent; szakadatlan rezgés pedig szakadatlan erőfogyasztást. Ennek a haszontalan energia pazarlásnak eredménye azután a kimerültség és a korai leromlás. Az ember sokkal tovább tarthatja jó állapotban mentális testét és agyát, ha megtanulja abbahagyni a gondolkodást olyankor, mikor gondolataival nem akar hasznos eredményt elérni.

Tagadhatatlan, hogy a gondolkodás megszüntetése nem könnyű feladat. Talán még sokkal nehezebb, mint maga a gondolkodás. Míg meg nem szokjuk, csak rövid ideig szabad gyakorolni, mert az elme nyugodtan tartása eleinte erőfogyasztást jelent.

Miután a tanulmányozó kitartóan gondolkozott, ejtse el a gondolatot, s ha bármilyen gondolat felmerül elméjében, rögtön fordítsa el róla a figyelmét. Állhatatosan forduljon el mindentől, ami betolakodik; ha szükséges, képzeljen el egy űrt, mint átmenetet e nyugalmi állapotba, s próbáljon meg csupán sötétséget és csöndet észlelni maga körül. Az effajta gyakorlat, ha kitartóan csináljuk, mindig érthetőbbé válik, s a velejáró nyugalom és béke-érzés kitartásra fog ösztönözni.

Ne felejtsük azt sem, hogy a magasabb síkokon való munkának előfeltétele a külső tevékenységekkel foglalkozó gondolatok megszüntetése. Ha az agy megtanult nyugalomban lenni, ha már nem veti fel szüntelenül elmúlt tevékenységek csonka képeit, akkor megnyílik a lehetőség a tudat számára, hogy fizikai öltözetéből visszahúzódjék, és saját világában működjék. Akik jelen életükben szeretnék megtenni ezt a lépést, meg kell tanulják a gondolkodás megszüntetését, mert csak ha a gondolkozó princípium változásait az alacsonyabb síkokon meg tudják gátolni, csak akkor érhetjük el a szabadságot a magasabb síkokon.

A mentális test és az agy pihentetésének másik módja – mely sokkal könnyebb, mint a gondolkodás megszüntetése – a gondolatok megváltoztatása. Annak, aki egy bizonyos irányban kitartóan gondolkodik, jó ha van egy lehetőleg egészen eltérő másik iránya is, hol elméje pihenésre találhat. A gondolkodás rendkívüli frissessége és fiatalossága, mely Gladstone-t még öreg korában is jellemezte, főleg élete értelmi mellékfoglalkozásainak eredménye volt. Legerősebb és legkitartóbb gondolatait a politikának szentelte, de szabad óráit teológiai és görög irodalmi tanulmányokkal töltötte. Igaz, hogy csak középszerű teológus volt, s nem vagyok hivatva megállapítani, hogy görögben mennyire vitte, de ha a világot nem is gazdagította teológiai megállapításokkal, bizonyos, hogy saját elméjét ezekkel a tanulmányokkal állandóan frissen és tevékenyen tartotta. Darwin öreg korában igen panaszkodott, hogy kihasználatlanul hagyta azokat a képességeit, melyek speciális működési körén kívül eső dolgokra vonatkoztak. Nem vonzotta az irodalom és a művészet, és igen élénken érezte, hogy a tudomány egy ágában való túlságos elmerülésével saját magának szabott határokat. Szükség van változatosságra a gondolatok gyakorlatában is éppúgy, mint a testgyakorlatban, különben, mint ahogy némelyek írógörcsöt kapnak, mentális görcs lephet meg bennünket.

Különösen fontos talán, hogy a felőrlő világi foglalkozásokban elmerült emberek valami olyan tárggyal is foglalkozzanak, mely az elmének üzleti ügyekben ki nem fejleszthető képességeit foglalkoztatja, pl. mely az irodalommal, művészettel, tudománnyal kapcsolatos, s ahol szellemi üdülést és csiszolódást nyerhetnek. Főleg a fiatalok tegyenek szert valami ilyen kedvtelésre, még mielőtt friss és tevékeny agyuk eltompul és kifárad; akkor idősebb korukban olyan nagy segélyforrásokat fognak felfedezni magukban, melyek gazdaggá és derűssé teszik öreg napjaikat. A forma sokkal hosszabb ideig meg fogja tartani rugalmasságát, ha foglalkoztatása változtatásával néha pihenéshez jut.

 

A lelki nyugalom titka

Mindabból, amit eddig áttanulmányoztunk, sok minden arról szól, hogyan biztosíthatjuk lelkünk nyugalmát. Alapvető követelménye azonban mégis a világegyetemben elfoglalt helyünknek felismerése és betöltése.

Részei vagyunk egyetlen nagy Életnek, mely nem ismer kudarcot, sem erőpazarlást, sem törekvései sikertelenségét, amely „hatalmasan és jóságosan kormányozva mindeneket” viszi előre a világokat céljuk felé. Az a nézet, hogy a mi kis életünk különálló és független egyed, mely saját erejéből harcol számtalan más különálló és független egyed ellen, a legkínzóbb tévedések egyike. Amíg így látjuk a világot és az életet, addig a béke valahol messze megközelíthetetlen hegycsúcson honol. Mikor érezzük és tudjuk, minden és mindenki része az Egynek, akkor nyerjük el a lélek nyugalmát, és sohasem kell többé attól félnünk, hogy elvesztjük.

Minden bajnak az az oka, hogy önmagunkat különálló egységnek képzeljük, s aztán saját mentális tengelyünk körül forgunk, csak saját különálló érdekeinket, céljainkat, örömeinket és bánatunkat tartjuk szem előtt. Akik az élet alacsonyabb rendű dolgival cselekszenek így, azok a legelégedetlenebbek, kapkodnak az anyagi javak után, és haszontalan kincseket halmoznak fel. Mások folytonosan a magasabb rendű életben tett haladásukkal vannak elfoglalva, ezek jó és komoly emberek, de folyton elégedetlenek és állandóan aggodalmaskodnak. Csak magukat szemlélik és analizálják: „Haladok-e ? Többet tudok-e, mint tavaly?”. Szakadatlanul a haladás újabb bizonyítékaiért reszketnek, gondolataik saját benső nyereségük körül forognak.

A különálló Én kielégítésére irányuló folytonos törekvésben nem található meg a béke, még akkor sem, ha ez a kielégítés a magasabb rendűek közül való. De megtalálható, ha lemondunk a különálló Énről, s arra a magasabb isteni énre támaszkodunk csupán, mely az evolúció minden fokán megnyilatkozik, a mi fokunkon éppúgy, mint minden más fokon, s ami mindenütt megelégedett.

A spirituális haladás vágya igen értékes addig, amíg a reá pályázót az alacsony rendű vágyak hálója tartja fogva, a szellemi növekedés szenvedélyes kívánása erőt ad neki, hogy azoktól megszabaduljon, de nem ad és nem adhat boldogságot, mert a boldogság csak akkor található meg, mikor a különálló személyi Ént elvetettük, s fölismertük, hogy az isteni Én számára vagyunk a világon. A mindennapi életben is legboldogabb az önzetlen ember, aki azon dolgozik, hogy másokat boldoggá tegyen, s közben önmagáról elfeledkezik. Az elégedetlenek pedig azok, akik csak a maguk számára keresik a boldogságot.

Mindnyájan azonosak vagyunk az isteni Énnel, s ezért a mások öröme és bánata éppen annyira a miénk, amennyire az övék, s amilyen mértékben érezzük át ezt, s igyekszünk úgy élni, hogy az egész világ részesüljön a rajtunk keresztül áradó Életben, oly mértékben talál rá lelkünk a béke titkára. Minél több a kívánságunk, annál jobban nő a boldogság utáni vágy – ami pedig boldogtalanság. A béke titka az isteni Én ismerete, s a gondolat, hogy „én vele azonos vagyok”, oly lelki békét fog bennem teremteni, melyet többé semmi meg nem ingathat.

 

A gondolat segítő ereje

A legnagyobb nyereség, mely a gondolaterő fejlesztéséből származik, hogy fokozott mértékben tudunk másokon könnyíteni, a gyöngébbeken, akik még nem tanulták meg képességeik használatát. A nyugalom, ami saját lelkünkben honol, tesz majd bennünket erre alkalmassá.

Egy jóindulatú gondolat is segíthet már a maga arányaiban, de aki a gondolaerő tanulmányozásával foglalkozik, sokkal többet szeretne tenni, mint hogy egynéhány morzsát vessen oda az éhezőnek.

Vegyünk például egy olyan embert, aki valamely rossz szokásnak, mondjuk az italnak a rabja, s akin segíteni kívánunk. Aki segíteni akar, az lehetőleg tudja meg, mely órákban valószínű, hogy paciense elméje nincsen elfoglalva, mondjuk a lefekvése idején. Ha az az ember alszik, annál jobb. Ebben az időben üljön le egyedül és képzelje maga elé páciensét, mintha vele szemben ülne, oly élénken és részletesen, ahogy csak tudja, míg oly tisztán nem látja a képet, mintha magát a személyt látná. (Ez a nagyon világos elképzelés nem lényeges, noha hatásosabbá teszi a folyamatot.) Aztán figyelmét erre a képre összpontosítva, intézze hozzá a legnagyobb fokú koncentráltsággal, amire csak képes, azokat a gondolatokat, melyeket az illető elméjébe akar vésni. Világos mentális képek formájában adja elő azokat, éppen úgy, mintha szavakban tárná elébe érveit. A fenti esetben élénk színekkel ecsetelheti az iszákossággal járó betegségeket és nyomorúságot, az idegösszeroppanást, az elkerülhetetlen véget. Ha az illető alszik, a rágondoló személy magához vonzza őt, s ő megeleveníti a róla alkotott képet. A siker a koncentráláson és a gondolatok határozottságán múlik, s a gondolaterő fejlettségével arányos a hatása is.

Ilyen esetekben vigyázni kell arra, hogy ne akarjuk a páciens akaratát semmiképpen sem befolyásolni, arra törekedjünk csupán, hogy elébe tárjuk az eszméket, melyek érzelmeihez és intelligenciájához szólnak, és jobb belátásra bírják, vagyis arra ösztönözhetik, hogy megkíséreljen azoknak értelmében cselekedni. Még ha az olyan kísérlet, mellyel egy bizonyos viselkedésmódra kényszerítjük az illetőt, sikerül is, sokat nem érünk vele. Maga a vétkes mértéktelenségre való mentális hajlam nem változik meg, ha meg is akadályozzuk, hogy egy bizonyos formában kiélje magát; ha egyik irányban gátat vetünk neki, talál más utat, s új vétek kerül a másik helyébe. Az az ember, kit erőszakkal, akaratán való uralkodással kényszerítünk a mértékletességre, éppoly kevéssé gyógyul ki a bajából, mint ha börtönbe zárnánk. S ettől eltekintve, senkinek sem szabad akaratát másokra kényszeríteni, még akkor sem, ha a jóra akarja rábírni. Az ilyen külső kényszer nem segíti a fejlődést; az értelmet kell meggyőzni, az érzelmeket kell felkelteni és megtisztítani, különben csak talmi a nyereség.

Minden másféle segítő gondolattal ugyanígy járjunk el; képzeljük el barátunkat és tárjuk elé világos formában a közölni kívánt gondolatokat. Ha jót igen erősen kívánunk neki, akkor ez, mint általános oltalmazó hatás, gondolatforma képében közelében marad bizonyos ideig, melynek tartama a gondolat erősségével arányos, s megvédi őt ellenséges gondolatoktól, sőt testi veszedelmeket is elhárít. A vigasztaló és békét vivő gondolat, ha hasonlóképpen küldjük, megenyhít és megnyugtatja az elmét, s tárgyát a nyugalom légkörével veszi körül.

Nagyobbrészt ilyen természetű az imák gyakori segítő hatása; hogy pedig az ima sokszor eredményesebb, mint a közönséges jókívánság, ennek oka az, hogy a hívő ember sokkal nagyobb koncentrációval és intenzitással végzi imáját. Ugyanilyen koncentráció és erő ima nélkül is ugyanazt eredményezné.

Természetesen más oka is lehet annak, ha az ima eredményes: felhívja valamely emberfeletti vagy igen fejlett lénynek a figyelmét arra a személyre, akiért könyörög, és akkor az illető közvetlenül segítséget kaphat az olyan erőtől, mely az imádkozó személyét messze túlhaladja.

Talán időszerű lesz itt közbevetőleg megjegyezni, hogy a kezdő teozófus csak adjon meg nyugodtan barátainak minden gondolati segítséget, amire csak képes, s ne tartózkodjék ettől abbéli félelmében, hogy „beleavatkozik a karmába”. A karma majd gondoskodik magáról, s éppoly kevéssé kell félnünk attól, hogy beleavatkozunk, mint attól, hogy a gravitáció törvényébe találunk beleavatkozni. Bátran segítsünk , ha módunkban áll, s bízzunk abban, hogy segítségünk barátunk karmájában benne foglaltatik, és hogy mi a törvény végrehajtói lehetünk.

Mindazt, amit gondolaterővel az élőkért tehetünk, még könnyebben véghezvihetjük azokért, akik előttünk mentek át a halál kapuján, mert az ő esetükben nem kell még a fizikai anyagot is rezgésbe hozni, mielőtt a gondolat eléri az éber tudatot.

A halál után az ember inkább arra hajlik, hogy figyelmét befelé fordítsa, hogy inkább benső világában éljen, mint a külvilágban. A gondolatáramokat, melyek máskor kifelé irányultak, s az érzékszerveken át a külvilágot keresték, most üresség gátolja meg, melyet a közvetítő szervek eltűnése hozott létre. Olyan ez, mint mikor valaki jól ismert úton szakadék felett akar átmenni, s hirtelen megtorpan: áthidalhatatlan mélység van előtte, mert a híd nincsen ott többé.

Az asztrális test átrendezése, mely nyomon követi a fizikai test elvesztését, szintén a mentális energiák körülzárást célozza, hogy megakadályozza külső kifejeződésüket. Az asztrális anyag, ha nem zavarja a földön hagyottak tevékenysége, könnyen formálható eszköz helyett most burkot képez az ember körül, s minél tisztább és magasabb rendű volt földi életünk, annál tökéletesebb lesz ez a védősánc a bensőnkből felmerülő vagy kívülről jövő benyomásokkal szemben. De akinek kifelé áradó energiáit ily módon gátolják, az annál fogékonyabb a mentális világból származó benyomásokkal szemben, s így sokkal hatásosabban lehet neki segíteni, vígasztalni és tanácsokat adni, mint amíg a földön élt.

Abban a világban, ahová fizikai testünktől való megszabadulásunk után jutunk, a szerető gondolat éppen olyan felfogható az érzékek számára, mint itt egy szerető szó vagy gyöngéd simogatás. Ezért volna jó, ha mindenkit, aki oda átjut, szerető és békés gondolatok kísérnének, és az a kívánság, hogy minél hamarabb átjusson a halál völgyén, a túlsó ragyogó világba. Nagyon sokan maradnak az átmeneti világban tovább, mint tulajdonképpen kellene, márpedig azért, mert rossz karmájuk, hogy nincsenek barátaik, akik tudnák, hogyan segítsék őket. Ha a földi emberek csak sejtenék, hogy mennyi vigasztalást és boldogságot hoznak az égi világok vándorainak ezek az angyali hírnökök, ezek a szerető, bátorító gondolatok; ha tudnák, milyen erővel lehet támogatni s vigasztalni, senkit sem hagynának egyedül azok, akik itt maradtak. A szeretett „halottak” valóban igényt tarthatnak szeretetükre és gondolkodásukra, s ettől eltekintve, ha meg vagyunk fosztva annak jelenlététől, aki életünk napsugara volt, milyen nagy vigasz a szívnek az a tudat, hogy még mindig hasznára lehet annak, akit szeretett, s gondolataival, mint megannyi őrzőangyallal veheti körül útján.

Az okkultisták, akik a nagy vallásokat alapították, nem hagyták figyelmen kívül ezt a szolgálatot, amit a földön maradottak az eltávozottakért tehetnek. A hindu a Shraddával segíti útján a túlvilágba jutott lelket, s sietteti bejutását a Svargába. A keresztény egyházak miséket és imákat mondanak a „halottakért”: „Adj Uram neki örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki!” – így imádkozik a keresztény ember a túlvilágon lévő kedveseiért. A protestáns felekezetek elhagyták ezt a kegyes szokást, sok mással együtt, ami a keresztény ember magasabb rendű életéhez tartozik. Bárcsak hamarosan visszaadná a tudás nekik ezt a hasznos és üdvös szokást, amit a tudatlanság elrabolt tőlük.

/Részlet Annie Besant: Gondolaterő c. könyvéből/

Vissza

Tetszik

Eddigi heti jótanácsaink:

2011.12.12.-12.18. A tudás könyve 27. Befejező rész
2011.12.05.-12.11. A tudás könyve 26.
2011.11.28.-12.04. A tudás könyve 25.
2011.11.21.-11.27. A tudás könyve 24.
2011.11.14.-11.20. A tudás könyve 23.
2011.11.07.-11.13. A tudás könyve 22.
2011.10.31.-11.06. A tudás könyve 21.
2011.10.24.-10.30. A tudás könyve 20.
2011.10.17.-10.23. A tudás könyve 19.
2011.10.10.-10.16. A tudás könyve 18.
2011.10.03.-10.09. A tudás könyve 17.
2011.09.26.-10.02. A tudás könyve 16.
2011.09.19.-09.25. A tudás könyve 15.
2011.09.12.-09.18. A tudás könyve 14.
2011.09.05.-09.11. A tudás könyve 13.
2011.08.29.-09.04. A tudás könyve 12.
2011.08.22.-08.28. A tudás könyve 11.
2011.08.15.-08.21. A tudás könyve 10.
2011.08.08.-08.14. A tudás könyve 9.
2011.08.01.-08.07. A tudás könyve 8.
2011.07.25.-07.31. A tudás könyve 7.
2011.07.18.-07.24. A tudás könyve 6.
2011.07.11.-07.17. A tudás könyve 5.
2011.07.04.-07.10. A tudás könyve 4.
2011.06.27.-07.03. A tudás könyve 3.
2011.06.20.-06.26. A tudás könyve 2.
2011.06.06.-06.19. A tudás könyve 1.
2011.05.30.-06.05. Gyógynövények III.
2011.05.23.-05.29. Gyógynövények II.
2011.05.16.-05.22. Gyógynövények I.
2011.05.09.-05.15. A savtalanításról
2011.05.02.-05.08. Visszatekintés az elmúlt életekre
2011.04.18.-04.24. Gyógyítás a kommunikáció segítségével
2011.04.11.-04.17. A szívközpont megnyitása a kommunikáció segítségével
2011.04.04.-04.10. A négy test kiegyensúlyozása a kommunikációval
2011.03.28.-04.03. A négy test rendszere
2011.03.21.-03.27. Lélek és lélek közötti kommunikáció 2. rész
2011.03.14.-03.20. Lélek és lélek közötti kommunikáció
2011.03.07.-03.13. A kommunikáció természete
2011.02.28.-03.06. Találkozás a lélekkel és a spirituális tanítóval
2011.02.21.-02.27. Vivamus - B. Burns: Spirituális csatorna - Energiaközvetítés
2011.02.14.-02.20. Az emberi játszmákról
2011.02.07.-02.11. Mi a teendő?
2011.01.31.-02.06. Az AIDS
2011.01.24.-01.30. A rák
2011.01.17.-01.23. Szenvedélybetegségek
2011.01.10.-01.16. Pszichés tünetek
2011.01.03.-01.09. Balesetek
2010.12.13.-12.19. Mozgásszervek és idegek 2.
2010.12.06.-12.12. Mozgásszervek és idegek
2010.11.29.-12.05. Szív és vérkeringés
2010.11.22.-11.28. Menopausa és klimaktérium
2010.11.15.-11.21. Szexualitás és terhesség
2010.11.08.-11.14. A hólyag
2010.11.01.-11.07. A vese
2010.10.25.-10.31. A bőr
2010.10.18.-10.24. Fejfájás
2010.10.11.-10.17. Az érzékszervek
2010.10.04.-10.10. A vékonybél és a vastagbél
2010.09.27.-10.03. Az emésztés
2010.09.20.-09.26. A lélegzés
2010.09.13.-09.19. Az elhárítás rendszere
2010.09.06.-09.12. A betegség jelentése és jelentősége
2010.08.30.-09.05. Vizsgálódásunk módszerei 3. rész
2010.08.23.-08.29. Vizsgálódásunk módszerei 2. rész
2010.08.16.-08.22. Vizsgálódásunk módszerei 1. rész
2010.08.02.-08.15. Keressük az okokat
2010.07.26.-08.01. Az ember beteg
2010.07.19.-07.25. Jó és rossz
2010.07.12.-07.18. Az árnyék
2010.07.05.-07.11. Polaritás és egység
2010.06.28.-07.04. T. Dethlefsen – R. Dahlke: Út a teljességhez - Betegség és szimptóma

Vissza